Autonóm és hibatűrő informatikai rendszerek

A nagy kiterjedésű IT rendszer- és szolgáltatásmenedzsment rendszerekben rohamosan terjedő trend a megkívánt szolgáltatásbiztonsági jellemzők futási idejű garantálása. A tárgy ismerteti az ilyen (pl. autonóm, öngyógyító, hibatűrő grid) rendszerek  specifikálásának, tervezésének és implementációjának módszereit.  Külön hangsúlyt kap a modellbázisú megközelítés: a formális infrastruktúra- és szolgáltatásmodellezés a mérnöki tervezési térben és a kapcsolódó matematikai analízis.

Témák:

• Bevezető: a rendszerfelügyelet céljai és eszközei.
• Az evolúciós számítástechnika alapvető kihívásai: követelményváltozás, infrastruktúraváltozás, terhelés változás. Az autonóm és öngyógyító rendszerek célkitűzése.
• A legfontosabb extra-funkcionális jellemzők (terhelés, teljesítmény, teljesítőképesség) mérési lehetőségei. Teljesítmény és szolgáltatásbiztonsági benchmarkok elosztott rendszerekben.
• Rekonfiguráció, mint a dinamikus rendszerkonfiguráció kialakításának alapvető eszköze. Feladat és erőforrás-migrációs technikák, különös tekintettel a virtualizációra.
• SLA paraméterek specifikálása és mérése.
• Formális modellek és modellbázisú megközelítések a rendszerfelügyeletben: Infrastruktúra- és szolgáltatásmodellezési nyelvek, statikus és dinamikus hiba- és incidenshatás-terjedési analízis, rekonfiguráció alapú szolgáltatásbiztonság, teljesítménymodellezés, -mérés és analízis, eljárásrendek logikai megközelítésben.
• Rendszerszintű hibatűrés és adatbiztonság.
• Eljárásrend alapú rendszermenedzsment.
• Kapacitástervezés. Adaptív IT rendszerek menedzsmentje.
• Egy nagyvállalati rendszermenedzsment termékcsalád analízise. Az infrastruktúrába beépülő beágyazott alrendszerek menedzsmentje. Az elvek megjelenése beágyazott és mobil rendszerekben.